„Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?” (Mt 4,35-40)
Ne légy te bús soha,
légy mindig csak vidám,
legyen fénnyel teli
a te szíved, Anyám.
A te szelíd lelked,
te kedves alakod
mindig előttem van
s én reád gondolok!
Amikor a lelkem
odabenn kavarog,
mindig és mindenkor
én hozzád szaladok.
Felszáll minden este
könyörgő, halk imám:
– Tartsd meg jó Istenem
Sokáig Anyukám! –
Legyen fénnyel teli
a te szíved, Anyám
ne légy Te bús soha,
légy mindig csak vidám!
(Kárász Izabella)
Isten éltesse soká az Édesanyákat, a Nagymamákat, a Dédiket és a Kismamákat!
Krisztusban kedves Testvérek! A koronavírus-járvány miatt templomunk ajtaja bezárt, elnéptelenedett. De a feltámadt Jézus Krisztus ablakot nyitott, megajándékozott mindnyájunkat a templom belső kifestésével. Ezzel párhuzamosan az önkormányzat felajánlásaként megvalósult a bekerített, kb. 0,6 hektárnyi templomkert. (A bekerített terület megegyezik a telekkönyvben szereplő területtel.) Az otthonlét kiváló alkalom az elmélkedésre, miként rendezzük be, mert ez a hívekre vár majd. Örvendjünk, hogy egy régi álmunk, vágyunk teljesült, amely a hívő közösség lelki megerősödését szolgálhatja! Hogy mikor vehetjük újra bírtokba a templomot és a kertet? Ehhez kérjük az Úr és Szűz Mária kegyelmét, hogy a járvány minél hamarabb véget érjen és újra együtt énekelhessük: Áldott legyen az Úr neve, mindörökké áldott legyen!
Ferenc pápa, többek között a magyar püspökökkel egyeztetve, hozta meg döntését tekintettel az egészségügyi helyzetre.
Mennyei Atyánk, minden élet forrása! Küldd el Szentlelkedet, hogy az önmagát értünk feláldozó és az Oltáriszentségben velünk levő Krisztust felismerjük, és egyre jobban szeressük! Ő Urunk és Mesterünk, barátunk és táplálékunk, orvosunk és békességünk. Adj bátorságot, hogy az ő erejét és örömét elvigyük minden emberhez! Add, hogy a készület ideje és az Eucharisztikus Kongresszus ünneplése egész hívő közösségünk, fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulására szolgáljon! Ámen.
3. A Szentkereszt megtalálása
Nagy Konstantin császár édesanyja, Szt. Ilona buzgólkodására ásták ki a Kálvária földjéből 326 körül.
Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok
4. Szent Flórián
A római katonatiszt gyerekkorában imádságára csodálatos módon kialudtak egy égő ház lángjai; így lett a tűzoltók védőszentje.
7. Boldog Gizella királyné
11. Boldog Salkaházi Sára szűz és vértanú
17. Boldog Scheffler János püspök, vértanú
23. Boldog Apor Vilmos püspök és vértanú
24. Urunk mennybemenetele
A dicsőséges mennybemenetellel Jézus Krisztus az Atya „jobbján ül”, vagyis vele együtt a mindenségen uralkodik.
31. Pünkösdvasárnap
1. Pünkösdhétfő A Boldogságos Szűz Máriának, az Egyház Anyjának kötelező emléknapja.
4. A mi Urunk, Jézus Krisztus, az Örök Főpap ünnepe
7. Szentháromság vasárnapja
A háromságos egy Isten ünnepe: „Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2Kor 13,13)
13. Páduai Szent Antal (†1231)
Tanításait teljesen eltöltötte a Szentlélek tüze.
14. Úrnapja - Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepe
Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. (1Kor 11,26) Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. (Jn 6,51; 53-57)
15. Árpád-házi Boldog Jolán (†1298)
Szent Kinga és Szent Margit testvérére emlékezünk.
19. Jézus Szent Szíve
Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma.
24. Keresztelő Szent János születése
Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! (Mk 1, 2-8; Lk 1,5-27) 27. Árpád-házi Szent László király „… szent férfiak imái nemegyszer segítették győzelemre gyenge karomat…”
29. Szent Péter és Szent Pál apostolok
A hagyomány szerint mindkettőjüket ezen a napon végezték ki (kr. u. 67): Pétert fejjel lefelé feszítették keresztre, mert nem tartotta illendőnek, hogy úgy haljon meg, mint Mestere, míg Pált lefejezték.
2. Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (Lk 1,36–56) (Sarlós Boldogasszony)
3. Szent Tamás apostol
A töprengő és kétkedő emberre emlékezünk. Az utolsó vacsorán tette fel a kérdést: „Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?” (Jn 14,5) Egyike volt azoknak, akik hűségesen kitartottak Mesterük mellett: „Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!” (Jn 11,16) „Én Uram, én Istenem!” „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek.” (Jn 20,24–29)
(Forrás: www.jelesnapok.oszk.hu/prod; www.magyarkurir.hu)
Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás
Kész a világ,
Feszült, ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
Sóhajt az Isten lelke.
Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét…
De jaj, sötét van,
Mélységes iszonyú sötét!
A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering utjain,
S csak egyet tud és egyet érez…
…Most váratlanul vágyon megvonaglik
és felzug Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, szint adj nekünk,
Mert epedünk!
Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet
Legyen világosság!…
És ismétlik mindig erősebben
A felviharzott étheren keresztül
És felharsan az egek harsonája
S a végtelennek zsolozsmája zendül
Zsibongva, zsongva…
És nagy szavát az Ur – kimondja!
(1924)
– harmadik rész –
Boldog Gizella (980 k. - 1059) királyné
Szent István király hitvese, Szent Imre herceg édesanyja. A mélyen hívő Gizella kolostorba akart lépni, ám Géza fejedelem 995-ben megkérte kezét fia számára. Szent Adalbert megértette vele, hogy jobban tetszik Istennek, ha közreműködik egy nép megtérésében, mint ha kolostori elvonultságban él, és beleegyezett a házasságba. Gizella Veszprémben élt, itt székesegyházat és apácazárdát alapított. A királyné kötelességei közé tartozott a liturgikus textíliák elkészítése is. István király halála után összetűzésbe került Orseolo Péterrel, majd Aba Sámuellel. Visszatért szülőhazája és a passaui bencés nővérek főnökasszonya lett haláláig. „Legyetek azon, hogy otthonotokban, családjaitokban, az emberek között, akivel érintkeztek, az evangélium világossága soha el ne homályosodjék.”
Boldog Salkaházi Sára (1899 – 1944)
tanítónő, újságíró, a társadalmi különbségekre nagy szociális érzékenységgel igyekezett rámutatni publikációiban. Lélekben egyre közelebb került a Szociális Testvérek Társasága szerzetesközösség szelleméhez. Örökfogadalmának jelmondata: „Alleluja! Ecce ego, mitte me! Íme, itt vagyok, engem küldj!” A német megszállás idején a testvérek kivették részüket az üldözöttek menekítéséből. Mintegy száz személy Sárának köszönheti az életét. Az általa vezetett Bokréta utcai munkásnőotthonból hurcolták el, és mezítelenre vetkőztetve a jeges Dunába lőtték a Szabadság híd lábánál. „A Te szereteted Krisztus, űzzön, hajtson, sürgessen, tüzeljen, küldjön, dolgozzon, lángoljon bennem, mindhalálig, mindörökké. Ámen. Alleluja!” (S.S.)
Boldog Hopkó Bazil (1904 - 1976)
görögkatolikus pap nagybátyja hatására döntött a papi hivatás mellett. A II. világháború után eperjesi segéd püspökké nevezték ki (1947. május 11.). A kommunista hatalomátvétel után megtagadta az áttérést az orosz ortodox egyházba. Letartóztatták és koncepciós perben, államellenes összeesküvés, hazaárulás, a Vatikán javára folytatott kémkedés vádjával bebörtönözték, ahonnan megromlott egészségi állapota miatt kiengedték. A hit megtartására ösztönözte paptársait. Halálát bizonyíthatóan a börtönben elszenvedett kínzások okozták.
Boldog Scheffler János (1887 – 1952)
szatmári egyházmegye püspöke. Titokban megszervezte a kispapok földalatti teológiai oktatását az egyházmegye plébániáin. Szembe szegült a romániai kommunista törekvésekkel. Földalatti börtönében halt meg. „A lényeg: az emberek szeretete. A szeretet próbája, mértéke, fokozója pedig az áldozat. A másokért hozott áldozat. A kegyelemre és az imára kell építened.” (S. J. „Lelki naplójá”-ból)
Boldog Apor Vilmos (1892 – 1945)
győri püspök jelmondata: „A kereszt erősíti a gyengét, szelídíti az erőset.” „A pap boldogsága az önfeláldozás, az életáldozat és vértanúság” – húsvérkor a püspökvár pincéjében asszonyokat és lányokat védelmezett orosz katonáktól, amikor találatok érték. A kórházban hálát adott Istennek, hogy „ilyen nagypénteket adott” neki.
Szent László (1046 k. – 1095)
király feladata lett a belső rend megszilárdítása, tulajdon védelme és a külső határok biztosítása. „Midőn uralkodott, az állam, sőt az egész Pannónia annyira rendezetten s meggyarapodva virágzott.”
Laposa Norbert plébános pünkösdi gondolatai:
„Jöjj Szentlélek…!”
Az év első napján, ahogy korábban is, Isten áldását, és a Szűzanya közbenjárását kértük az új esztendőre. Nagy reményekkel, tervekkel indultunk el… Nemrég ünnepeltük Urunk szenvedését, halálát és dicsőséges feltámadását. Ez a Húsvét azonban minden eddiginél másabb volt. A járványveszély következtében a hívek nem vehetnek részt a szentmiséken, így a Szent Három Nap liturgiáin sem lehettek ott. Vallástól, hittől függetlenül mindenkit próbára tesz ez az időszak. Családtagok, barátok nem találkozhatnak egymással, a személyes kapcsolatok tere leszűkült.
És mi a helyzet az Istennel való kapcsolatunkkal? Lehet-e tér és időbeli korlátai annak, hogy imára kulcsoljuk kezünket? Talán nem nagy merészség kimondani, ez a jelenlegi nehéz helyzet nem tart örökké. Nem szabad úgy megélni, hogy nem látunk azon túl.
Kegyelmi időszakot élünk! A türelem, az isteni gondviselésbe vetett bizalom, az egymás iránt érzett szeretet próbája ez. Mennyi mindent természetesnek vettünk korábban, sőt talán azt is mondtuk: „ez, vagy az jár nekem…” Most rádöbbenünk, milyen „törékeny cserépedény” az emberi test, ahogy Szent Pál is mondja.
Sokan kérdezik talán most is: miért engedi meg ezt az Isten, hol van, miért nem segít? Mindenek előtt le kell szögezni, hogy Isten szabad akaratot adott az embernek. Van döntési lehetőségünk, aminek aztán következményei is vannak. Ő nem akar korlátozni bennünket, nem kezel marionett bábuként minket. A szabad akarathoz viszont a felelősség vállalás is hozzá tartozik. Amit ma megél az emberiség, az a sokszor felelőtlen, önző, a másikat és a természetet is kizsákmányoló magatartás következménye. Ha őszinték akarunk lenni, meg is érdemelnénk, hogy Isten magunkra hagyjon! De Ő hűséges, irgalmas, szeret bennünket.
E megpróbáltatásokkal teli időszakban legnagyobb vigasztalásunk, erőforrásunk éppen a Húsvétban rejlik. Szinte reménytelen helyzetben voltak az apostolok is. Keresztre feszítve megölték Mesterüket, Krisztus feláldozta magát értünk. A tanítványok is bizonyára feltették a kérdést, hogyan tovább? Mi lesz ezután? Szomorúságuknak, kilátástalannak vélt helyzetüknek Jézus dicsőséges feltámadása vetett véget! Tamás apostolnak hitetlensége ellenére Jézus azt is megengedi, hogy ujjával érintse sebhelyeit, mondván neki: „Ne légy hitetlen, hanem hívő!”
Húsvét után 50 nappal a Szentlélek eljövetele által aztán mindent megértettek az apostolok. Igen, Isten Lelke tudja képessé tenni az embert, hogy megértse az Írásokat, hogy felismerje a szeretetet, hogy ne keseredjen el végleg. Pünkösdre készülünk mi is. Várjuk a Szentlélek eljövetelét, hogy megerősítsen minket hitünkben.
Keresztény ember nem lehet pesszimista, most sem! Igyekezzünk megélni a jelenlegi helyzetben is a Krisztusban való testvéri összetartozásunkat. Valahányszor egymásért imádkozunk, egymásnak segítünk, ezt tesszük! Aki hűséges marad a megpróbáltatások idején is, megkapja a Szentlélek vigasztalását, erejét, ajándékait! Várjuk tehát a Lélek eljövetelét otthonainkban is, hiszen tudjuk, a Lélek ott fúj, ahol akar, testünk pedig a Szentlélek temploma kell, hogy legyen!
Jöjj hát Szentlélek, segíts minket, nyisd meg szívünket az isteni szeretet, kegyelem befogadására, és add meg nekünk, hogy a járvány elmúltával közösségeink ismét találkozhassanak húsvéti örömben, pünkösdi lelkületben!
(Balatonfűzfő, 2020)
Impresszum: Hírlevél, 2020. május-június. Megjelenik kéthavonta. Kiadja a Páli Szent Vince Plébánia, plébániai kormányzó: Lipták István. Szerkesztette: Bersényi András. Email: paliszentvince.plebania@gmail.com
A páli Szent Vince plébániatemplomban urnatemető mellett szórásos temetésre alkalmas osszárium is található.
